+36209242299 | sarkanyszelidito1@gmail.com
Honnan indultam?
Mi változott az életemben ennek az útnak a során? Imposztor szindrómásként, állandó késztetésben éltem, egy elképzelt tökéletesség megvalósítására. De soha semmit nem valósítottam meg, nem fejeztem be, mivel féltem hogy kiderül nem vagyok elég jó. Mindent...
Mi változott az életemben ennek az útnak a során?
Imposztor szindrómásként, állandó késztetésben éltem, egy elképzelt tökéletesség megvalósítására. De soha semmit nem valósítottam meg, nem fejeztem be, mivel féltem hogy kiderül nem vagyok elég jó. Mindent előkészítettem, kikutattam, felhalmoztam, de félbehagytam.
Nem hittem el hogy van létjogosultságom az önkifejezésre.
Arra hogy én létrehozhatok valamit, ami mások hasznára válhat.
Féltem az önkifejezés felelősségétől, és így elzártam magam az örömétől is és a tapasztalat gyűjtéstől is.
Irígykedve és haraggal néztem azokat akik csinálják a dolgukat, kifejezik önmagukat.
Mindig a hibát kerestem bennük, hogy okosabbnak tűnhessek.
Függőségeim voltak, önjutalmazás, vásárlás, önismeretfüggés, gyűjtő szenvedélyek, szexfüggőség, állandó cirkuszok a feleségemmel ezek miatt.
Közben kerestem a tökéletességet, az élet értelmét, a létezésem értelmét megszállottan.
Én is elindultam önmagam felfedezésére több mint 25 évvel ezelőtt.
Sok tévutat találtam.
Sok addigi hitem, és sok elméletem megdőlt az életről és a működéséről magamról főleg.
Hiteim “tudásom” volt a saját tévutam forrása.
Az életem egy pontjáig, ahol elkerülhetetlen volt az összeomlása elmém kártyavárának.
Amikor minden tudásom, elméletem hitem csődöt mondott, feladtam az akarást, és elkezdtem keresni ki az bennem aki akar?
Ki vagyok én?
Ez az akaró félő, függőségei uralta lény vagyok?
A figyelmem befelé fordulása során, megnyíltak új, eddig nem ismert utak.
Amik által megtapasztalható lett ez a keresett belső béke, ami mindig is itt volt bennem.
Alaposan el volt fedve, a személyiségem rétegei alatt.
A belső út során, ezek a rétegek gyengültek, vékonyodtak, átlátszóvá váltak.
Most egyre könnyebb ide érnem, ebbe a végtelen belső nyugalomba, és létörömbe.
Ami minden létező mélyén ott van.
Függőségeim ereje kezelhető uralható mértékűre csökkent.
Elkezdődött a folyamat amiben fel merem vállalni önmagam, már nem hiszek az elmém kommentárjainak.
Egyre szabadabb vagyok tőlük, ahogy figyelem és észlelem a működését.
Amitől különleges ez a belső út, hogy a feleségemmel együtt járjuk.
Kapcsolatunk mély és csodálatos önfelfedező kalanddá vált.
Egymás szeretete, megbecsülése, és a hála hogy vagyunk egymásnak megjelent.
Egymást segítve, lökve, húzva, tolva, tükröt tartva, szeretetünkkel megtartva a másikat a nehéz időszakokon át, ezen az önfelfedező úton.
